Valahol… egyedül a Tejút pereménél,
megyek én… tudom érzem, hogy látlak a végén.
Nagy az út… akadály nincs is más, csak az árnyék,
jól van így… még lehet, hogy Isten is rám néz.
Amikor nincs már, több üzenet,
csak szomorú némaság,
akkor is érzek és szeretek,
ha tudom, hogy messze jársz.
Van-e még… olyan érzés, mit senki nem élt át?
Ami új, ami más, amit épp Te okoznál?
Ha az Ég lezuhan és a Föld alig tart már,
Te meg Én, tudom jól, csak a színeket látnánk.
Amikor nincs már, több üzenet,
csak szomorú némaság,
akkor is érzek és szeretek,
ha tudom, hogy messze jársz.
Valami itt ül a szívemen,
hiába ellenáll,
hegedül éppen a helyeden,
mielőtt messze száll.
Már nem számít,
hogy köztünk áll egy pár lépés,
bár eltűnnénk,
mint szélzúgás a fák mélyén…
Amikor nincs már, több üzenet,
csak szomorú némaság,
akkor is érzek és szeretek,
ha tudom, hogy messze jársz.
Valami itt ül a szívemen,
hiába ellenáll,
hegedül éppen a helyeden,
mielőtt messze száll.